A régi falusi esküvők profi szereplői

A régi falusi esküvők valóban egy hétig tartottak. Egy hétig tartottak, mert valódi közösségi élményt jelentettek. Közösen építették a lakodalmas háznál rokonokkal együtt a sátort, amihez valódi faanyag került felhasználásra. Ezt a faanyagot később is tudták használni a háztartásban, mert legyalulták, új dolgokat építettek vele, régi dolgokat kijavítottak, a gyengébb minőségű fát pedig eltüzelték. Így amíg ezeket a gerendákat gyalulták, a sátrat ácsolták több napba is beletelt. Tradicionálisan mindig közösen építették, s nem hívtak ácsokat, szakembereket a sátor készítéséhez, hisz a közös munkával alapozták meg a lakodalom hangulatát..

Ugyanilyen módon az asztalra kerülő fogásokhoz alapanyagot szolgáltató állatokat tyúkokat, disznót, bárányt, marhát, hol mi jutott, közösen vágták le és dolgozták fel. Teljesen egyértelmű volt mindenkinek, hogy a főzés, sütés a menüsor elkészítése, valamelyik koridős és jól főző rokon hölgy vezetésével történik, amiben szintén sokan részt vettek. A sütemények sósak és édesek elkészítése pedig egyrészt az esküvői család, de nagyobb részt a lagziba érkező vendégek hölgy tagjainak feladatai közé tartozott. Sőt külön öröm volt, ha valakié jobban ízlett, gyorsabban elfogyott, mert egy-egy recept, egy-egy sütemény készítője így külön rangot vívhatott ki. A rendelkezésre álló levágott állatok miatt alakult ki a klasszikus lakodalmi menüsor. Ez áll a tyúkhúslevesből, főtt húsokból, pörköltből, disznótorosból, hurkából, kolbászból és természetesen töltött káposztából. S ezeknél a fogásoknál is fontos volt, hogy minden esküvői családnál felbukkanjanak azok az egyedi ízek a hurka, kolbászban és a töltött káposztában, ami az ő ízlésvilágukra jellemző. Így ezt a menüsort is elképzelhetetlen volt, hogy profi szakács és ne a család készítse, mert akkor oda lettek volna azok a jellemzők, amitől az azonos menüsorok ellenére is változatos a nyári lakodalmas szezon.

A menyasszonyi ruhát ugyan a helyi varrónő készítette, de ez is inkább házi kézműves munka volt, amiben az anyag kiválasztás, a sok-sok próba, amíg a végleges ruha megszületett mind fontos szerepet játszott. A ruha is jól tükrözte az anyagban, elképzelésben és a varrónő ügyességében rejlő lehetőségeket. Nem volt profi ruhatervező, varróműhely és szalon, ahol a menyegzői ruha elkészült. A sátor díszítése, pedig színes papírokból, krepp anyagokból a fiatal lányok feladata volt, mert a fiúk az ácsolásnál és hentes munkáknál segédkeztek.

Alapjaiban azért volt közösségi élmény egy falusi lakodalom, mert szinte mindent a család, a rokonok és az ismerősök készítettek. Ettől volt egyedi és mégis közösségi egy lakodalom, a sok ponton egyébként "amatőr", de a hagyományokra építve és közösség erejét jól kihasználó valódi emberi ünnep.

Két dolog volt, amit azonban nem bíztak a családra, a zenélés és a fotózás. A zenész és a fotós mindig profi volt. A jó zenéhez kellettek a képzett muzsikusok, akik többféle stílust is tudtak prezentálni, ekkor még nem voltak szintetizártorok eltárolható dallamokkal, hanem valódi hangszereken kellett tudni játszani. A jó hangulathoz, elengedhetetlen volt a jó zenekar, itt nem lehetett kockáztatni. A fotós, aki látott a fényképezőgépen keresztül ugyanilyen fontos volt, sőt az ekkoriban készülő stúdió képeken rengeteg utómunkát végeztek, retusálták festették azokat, hogy valóban impozánsan mutasson az ifjú pár. Ma is újra divatban vannak ezek e-session, vagy vintage fotózás néven, a jegyesek esküvő előtti és az ifjú pár másnap reggeli megörökítése. Ezeknél a képeknél is nagyon sok az utómunka, de már nem festéssel retusálnak, hanem  PhotoShop-pal. Az esküvői eseményhez emiatt volt nagyon fontos az ügyes fotós, hogy ezt a nagy közösségi ünnepet, a sok munkát méltón megörökítse. Sőt amiatt is fontos volt a jó fotós, hogy a retusálás is kiváló legyen, mert egy élet emlékeit készíti.



Ma sokszor azt a furcsaságot tapasztalni, hogy ez a kitűnő hagyomány teljesen megfordult, amiben szerepet játszik a technikai fejlődés is. Az esküvőn ma már szinte mindenki profi, a ruhák szalonokból kerülnek ki, a kiválasztott helyszínek profin készülnek az esküvőkre, profi szakácsokkal, pincérekkel. Sőt a teljes esküvő koordinálását rábízzák esküvő szervezőkre. Ezért természetes, hogy a díszítést erre specializálódott designerek csinálják. S ennek ellenére a zenét már elég sokszor szolgáltatják hifitornyok, esetleg DJ, de a gépi zene az gépi zene. A fotókat és filmkészítést pedig valamelyik rokonra bízzák, mert van olyan fényképezőgépe, kamerája, ami erre a célra biztosan jó lesz. Sőt sok esküvői film, vagy fotó készítő érvel azzal, hogy az ő technikai apparátusa drágább és többet tud, mert a rokonnal szemben már nincs más érve.A közösségi élményt a készülődésből kizárjuk, amikor a lakodalmi napon mégis ünneppé és élménnyé válik mindaz, amire oly sokat áldoztunk, akkor annak megörökítését filmes és dramaturgiai tapasztalat nélküli ismerősre bízzuk. Esetleg egy technikai apparátusra, s ezzel egy sor olyan lehetőségeket szalasztunk el, ami ott volt a szemünk előtt. Nem beszélve arról, hogy az utómunkán ma is, mint régen rengeteg múlik. Minél profibb ezen a területen valaki, annál többet hoz ki a nyersanyagból. Más minőségűvé avatja a helyszínen látottakat, hallottakat a kitűnő vágás.



Érdemes talán ma is elgondolkodni a régi hagyományokon, hogy egy esküvőn ki legyen profi és az adott terület szakértője mindenképp és hol engedjünk inkább a közösségi munkának, élménynek teret. Ezeket a régi falusi lagzikat, ha volt benne valakinek része még ma is emlegetik, míg számos kortárs esküvőre ma már nem is emlékszünk, pedig lehet, hogy csak tavaly volt.
Nincsenek megjegyzések :

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése